Még nem maradt le a Napenergia Plusz Programról. Válassza az EU-SOLAR-t!
Már biztos, egy létező jelenségről beszélünk, mégis kevesen ismerik a veszélyeit. Ezért megmutatjuk, milyen problémákat eredményez a mikroműanyag.
Bizonyos szennyezőanyagok képesek a műanyaghulladék felszínére kötődni. Ennek különösen akkor van nagy jelentősége, ha a műanyagok már nem palack alakban, hanem lassú szétesésük eredményeképp kisméretű részecskékben, mikroműanyagok formájába vannak jelen. Tudományos kísérletek igazolták a tényt, hogy a mikroműanyag képes bejutni az élőlények szervezetébe, így nagy veszélyt jelentenek a fogyasztói társadalomra. A tápláléklánc elején elhelyezkedő élőlények (planktonok, kagylók, halak) táplálkozási módjukból kifolyólag véletlenszerűen fogyasztják el a mikroműanyagokat, amelyek a tápcsatornájukban gyulladásos reakciókat válthatnak ki és az egyed pusztulását is okozhatják. Laboratóriumi körülmények között vizsgálva leírták, hogy a mikroműanyagok a tápcsatornából bekerülhetnek kagylók és rákok keringési rendszerébe, szöveteibe, így a táplálékláncon keresztül a magasabban elhelyezkedő élőlényekbe is.
Az eddigi kutatások alapján a természetes körülmények között élő halak esetében jelent meg számottevő mennyiségben a mikroműanyag (tőkehal, lepényhal). De alapvető élelmiszerekben és az ivóvízben is előfordulhatnak ezek az új szennyezőanyagok. Átlagosan 1 m3 ivóvízben 7 mikroműanyag darabot azonosítottak a német vízművekben. Egy tanulmány becslései szerint pedig az élelmiszereinkben 1 µg/kg szint alatt több mint 50.000 molekula vándorolhat át. Ezért a problémával a hosszú távú káros hatások elkerülése érdekében foglalkoznunk kell! A műanyag használatának csökkentése, de akár a megújuló energiaforrások alkalmazása is megoldást jelenthet. Cikksorozatunk következő részében a veszélyek elkerülésére hívjuk fel a figyelmet.
