Elindult az új Otthonfelújítási program! Minősítsen elő!
Korábbi cikkünkben már irtunk a mikorműanyagokról, és azok környezetre és az emberi életre gyakorolt káros hatásairól. Jelen cikkben beszámolunk hazánk vizeiben mért egzakt adatokról és eredményekről.
A FELMÉRÉS HÁTTERE
Egy a közelmúltban végrehajtott mintavételezési felmérés során rendkívül pontos és megbízhatóbb eredmények születtek arról, hogy hazai élővizeink mennyire szennyezettek a mikroműanyagok által. Az eddigi becslésekhez képest 3-5-ször nagyobb mennyiségeket mértek a felmérést végző szakemberek. A kutatással érintett folyó- és állóvizek közül kiemelt figyelemmel kísérték a Duna és a Balaton vizét, mint a legaktívabban használt hazai édesvizeinket. A felmérés kimutatta, hogy a Dunában 50 darab, míg a Balatonban és a tavat tápláló Zala-folyóban nagyjából 5-10 darab mikroműanyag-részecske található egy köbméter vízben. Ez a koncentráció a többi, Európában vagy akár világszerte található forgalmas vízhez képest alacsonyabb, ugyanakkor nem ad okot megnyugvásra. 
A korábbi és a mostani mérési eredmények alapján is kiderült, hogy az azonosított részecskék többsége polietilén, de volt közöttük polipropilén, polisztirol és PVC is. A fő problémát az jelenti, hogy a műanyaghulladékok egy része bekerül az ökoszisztémába, a vizekbe, ahol azonban nem történik meg azok biológiai lebomlása. Ugyanakkor ezek az anyagok a fizikai-kémiai hatások során pár milliméteres, vagy annál is kisebb részecskékre esnek szét, ami így könnyedén bekerülhet az élőlények és az emberek szervezetébe is. A leggyakrabban a tengervizek műanyag-szennyezettségéről hallunk, mivel ezek kutatása előrébb tart, mint az édesvizeké, viszont tudnunk kell, hogy utóbbiak is kiemelten fontosak a tápláléklánc megfelelő működésének fenntartása érdekében.
A KUTATÁS HOZADÉKA
Bár az eredmények nem biztatóak, pozitívuma is van a közelmúltban végrehajtott felmérésnek. A kutatás egyik legfontosabb eredménye, hogy a szakemberek kifejlesztettek egy olyan egységesített édesvízi vizsgálati módszert, ami a jövőben nagy segítséget jelenthet a világszintű mérések végrehajtásához. A kinyerhető adatok modellezhetővé válnak, így pedig részletes kép alkotható a valós körülmények között uralkodó mikroműanyag-terhelés nagyságáról, ami értékes információt adhat a vételezett minták kezelése során a várható következményekről.
