Még nem maradt le a Napenergia Plusz Programról. Válassza az EU-SOLAR-t!
Igaz, hogy most már egyre határozottabb lépéseket tesznek világszerte azért, hogy csökkenjen az üvegházhatású gázok kibocsátása, de félő, hogy ez talán már nem lesz elég a klímaváltozás megfékezésére. Aggodalomra nincs ok, az MIT mérnökei ugyanis előálltak egy forradalmi ötlettel: óriási buborékokat fújnának fel az űrben, hogy blokkolják a Földre érkező napsugárzás egy részét.
Meglehet, hogy első hallásra viccesnek tűnik az óriási űrbuborék ötlete, de van benne potenciál. Annyira, hogy az ötlet valójában nem is mai, már az 1980-as években is voltak hasonló elképzelések. Akkor egy hatalmas, ernyőszerű szerkezetben gondolkodtak, amely képes visszaverni a Napból érkező fény egy részét, így az nem éri el a földfelszínt.
Ha kevesebb sugárzás érkezik, nem lesz annyira meleg - az elv elméletben igen egyszerű. Gyakorlatban már nehezebb megvalósítani. Egyrészt egy hatalmas, de tényleg nagyon nagy szerkezetre lenne szükség, amelynek ráadásul olyan speciális anyagból kellene készülnie, ami méretéhez képest viszonylag könnyű (hogy könnyen ki lehessen juttatni a világűrbe), és a megfelelő optikai tulajdonságokkal bír (hogy ne sötétítsen el mindent, hanem csak bizonyos hullámhosszú fényt verjen vissza). Ilyen anyagot pedig nem találni minden sarkon.
Az eredeti elképzelések egy 2000 kilométer széles szerkezetről szóltak, tehát egy olyan ernyőről, ami Budapesttől nagyjából Barcelonáig érne, és a Holdon bányászott anyagokból építették volna fel. Ezt a hatalmas ernyőt a Föld és a Nap gravitációs terébe helyezték volna, arra a pontra, ahol tökéletes egyensúlyban lehet, hogy később ne kelljen megváltoztatni a helyzetét.
Az űrernyő után több hasonló elképzelés is napvilágot látott, például az űrgyűrű - ami egy, a Szaturnusz gyűrűihez hasonló szerkezet lett volna a Föld körül - vagy az űrlufi - amely elképzelés szerint hidrogénnel töltött alumínium lufik lebegtek volna az űrben. Igaz, mindegyik ötletnek megvolt a maga tudományos alapja, a kidolgozásig egyik sem jutott el.
Egyelőre most sincs szó erről, az MIT (Massachusetts Institute of Technology - Massachusettsi Műszaki Egyetem) mérnökei azonban szorgalmazzák egy megvalósíthatósági tanulmány elkészítését arra vonatkozóan, hogyan lehetne az űrben kialakítani Brazília méretű szappanbuborék-hártyát.
Természetesen ezt nem úgy kell elképzelni, hogy milliónyi gyerek egyszerre elkezdi fújni a szappanos vízzel megtöltött buborékfújóját, majd a buborékok összeállnak, az óriásbuborék pedig elhagyja a légkört, és az űr végtelenjében kering tovább visszaverve a napsugárzás egy részét. Igaz, néhány mozzanat kísértetiesen hasonlít erre a képre.
A mérnökök buborékja nem szappanos vízből, hanem olvadt szilikonból állna. Természetesen ezt az anyagot is fel kellene fújni, persze nem itt a Földön, hanem ott helyben, vagyis kint a világűrben. A technológia előnye, hogy mivel nem szilárd anyagról van szó, a szállítása egyszerűbb, nem kell azon gondolkodni, milyen különleges origami technikával történjen a szerkezet be- és kicsomagolása. Ha pedig valami váratlan történne az űrben, egy kipukkanó buborék sokkal kevesebb bajt okozna, mint például egy leszakadó ernyődarab vagy egy városnyi méretű törött üveg.
Az űrbuborék ötletét persze a helyén kell kezelni, ez most csak egy elképzelés. Az előzetes kísérletek eredményei azonban biztatók, amelyekre a jövőben lehet építkezni. És ezekben az időkben, amikor a klímaváltozás már nemcsak egy távoli, ködös fenyegetés, hanem a saját bőrünkön érezzük, minden lehetőséget meg kell fontolni, ami segíthet megfékezni az éghajlat változását.
(Forrás: sciencealert.com)
