Elindult az új Otthonfelújítási program! Minősítsen elő!
Sokan úgy gondolhatják, hogy a sivatagok ideális helyszínt biztosítanak a gigantikus napelemparkoknak és érdemes lenne az amúgy is kihasználatlan területeket napelemekkel beborítani. Részben igazuk is van, azonban óriási veszélyeket is rejtene magában, ha mindez megtörténne. Lássuk miért!
KÖRNYEZETBARÁT ÖTLET NAPELEMEKET TELEPÍTENI A SIVATAGOKBA?
Ahogy a bevezetőben is írtuk részben tényleg ideális helynek minősíthetők a sivatagok a napelemek telepítésére. A Földnek vannak olyan kihasználatlan, funkció nélküli területei, amik más gazdasági szempontból történő hasznosításra nem alkalmasak. A napsütésben bővelkedő, nagy, általában sík felületek éppen ideálisak lehetnek nagyobb napelemparkok kialakítására. Ezt több afrikai, ázsiai és amerikai példa is alátámasztja, valamint az a tény is igaz, hogy a világ 10 legnagyobb naperőműve is sivatagban üzemel. A telepítés és a karbantartás ugyanakkor nehézségekbe is ütközik. Az áldatlan állapotok jelentősen megnehezítik a munkavégzést. Ráadásul a homokfúvások gyorsan szennyeződést okoznak a napelemek felületein, amit a ritkán hulló csapadék nem tud természetes módon megtisztítani. Az igazi probléma azonban mégsem kizárólag az építési és a karbantartási akadályokban rejlik, hanem a nagy napelemes felületek közvetlen hatásában. Két kutató ismertette kutatási eredményeit a The Conversationben, ami arra mutatott rá, hogy nem szabad túlzásba esni a sivatagi telepítéseknél, mert azok a kedvező környezetbarát energiatermelés mellett komoly negatív hatást gyakorolnak a klimatikus viszonyokra. 
A napelemek többnyire sötét, fekete felületükkel nemcsak energiát termelnek, hanem hőt is az elnyelt fény miatt. Ezzel szemben a sivatagok homokos, sós felszíne a beeső fénysugárzás nagy részét visszaveri. Vagyis a napfény a két különböző felületre más-más hatást gyakorol. Ez mindaddig nem jelent az éghajlatra nézve különösebb veszélyt, amíg a napelemparkok lokális jelenségek, viszont ha kiterjedt, a sivatagok zömét lefedő felületekké válnak, akkor súlyos következményekkel kell számolni. A kutatók a jelenség modellezésének eredményeként arról számoltak be, hogy a sivatagi felületek 20 %-os “lefedésével” egy nem kívánt láncreakció indulna el. A napelemek által sugárzott hő ugyanis olyan hőmérséklet-különbségeket idézne elő a szárazföldön és a környező vízfelületek (tengerek, óceánok) felszíne felett, hogy az lecsökkentené a légnyomást, melynek hatására megnő a nedves levegő felemelkedése, esőcseppekbe rendeződése, ami így heves, monszunszerű esőzéseket okozna. A megnövekvő csapadék hatására a sivatag kizöldülhet. Ezt elsőre kedvezőnek gondolhatnánk, viszont a kialakuló növényzetnek is magasabb a hőelnyelő képessége a sivatagi homokhoz képest, ami tovább lendítené a folyamatot. A környezet hőmérséklete folyamatosan emelkedne és átrajzolná a területen és a bolygó más pontjain kialakult korábbi időjárási viszonyokat. A kutatás a Szahara „benapelemesítését” is lemodellezte. Az eredmények szerint a Föld legnagyobb kiterjedésű sivatagának 20%-os lefedése 1,5°C-os, 50%-os beborítás 2,5°C-os hőmérsékletemelkedést okozna a területen. Ez a növekedés pedig globálisan is hatást gyakorolna a légköri viszonyokra és az óceáni áramlatokra. Amennyiben a Föld átlaghőmérsékletét nézzük a Szahara példáján keresztül vizsgálva, akkor a 20%-os 0,16°C-os, az 50%-os napelem-lefedettség 0,39°C-os növekedést okozna. A napelemes technológia pedig épp azt a célt szolgálná, hogy a globális átlaghőmérséklet ne növekedjen tovább. Így erre az ellentmondásos jelenségre az a megoldás, ha a sivatagi napelem-telepítéseket észszerű keretek közt tartja az emberiség.
