Elindult az új Otthonfelújítási program! Minősítsen elő!
Mivel a vezeték nélküli adatátvitelt egyre szélesebb körben alkalmazzuk okoseszközeinken a városokban utcai környezetben is, és egyre magasabb frekvenciákon, így új módszerrel kísérleteznek a kellő jelerősséghez: a megoldás kisebb hatótávolságú, de sok jeladót telepítenek az utcai lámpaoszlopokra.
A hálózatok megfelelő működésének elősegítése érdekében a National Institute of Standards and Technology (NIST) kutatói kifejlesztettek és ellenőriztek egy új modellt, amely segít a vezeték nélküli kommunikációs szolgáltatóknak elemezni, milyen magasra kell csatlakoztatni a Wi-Fi-berendezéseket a villanyoszlopokhoz.
Általánosságban elmondható, a NIST csapata úgy találta, hogy az optimális magasság az átviteli frekvenciától és az antenna kialakításától függ. A berendezések alacsonyabb, 4 méteres magasságban történő csatlakoztatása jobb a hagyományos vezeték nélküli, körsugárzó antennákkal rendelkező rendszerek számára, míg a 6–9 méter megfelelőbb a legújabb rendszerek, a magasabb, milliméteres hullámhosszú frekvenciákat és keskeny nyalábú antennákat használó 5G számára.
Egy nemzetközi csoport, a Telecom Infra Project azt az ötletet hirdeti, hogy az engedély nélküli 60 gigahertzes (GHz-es) frekvenciasávon elérhetővé teszi a wifit úgy, hogy hozzáférési pontokat szerel fel villanyoszlopokra. Technikai kihívást jelent, hogy ebben a sávban a jelek, amelyek magasabbak a hagyományos mobiltelefon-frekvenciáknál, ritkák, és hajlamosak szétszóródni a durva felületekről.
A NIST kommunikációs kutatói a coloradói Boulderben modellezték lámpaoszlopokon a nagyfrekvenciás vezeték nélküli hálózatokat (kezdőképünkön – fotó: NIST). A méréseket 4, 6 és 9 méteres antennamagasságban végezték. A csapat egyedi NIST berendezést, úgynevezett csatornaszondát használt, az árbócra szerelt állóadóval és egy kisteherautó tetején egy mobil vevővel. Mind az adó, mind a vevő egy sor elektronikusan kapcsolt antennával van felszerelve meghatározott 3D sugárzási mintákkal. A hangjelző precízen képes mérni számos rádiócsatorna-jellemzőt, és egyedülálló képességgel rendelkezik egy milliméteres hullámhosszú csatorna idődinamikájának mérésére – hogyan változnak a hullámok tulajdonságai a vevő mozgása során – még mozgás közben is.
A kutatókat különösen az arra vonatkozó adatok érdekelték, hogyan terjednek a jelek a fizikai térben. A nagy szórás általában rossznak számít, mivel többszörös vett jelet és több interferenciát jelez. Általában jobb, ha egy tiszta kommunikációs út van.
„Adataink azt mutatják, hogy ezek a szórások nagyobb magasságban szélesebbek. Ez azt jelenti, hogy kevesebb akadály van az adó és a vevő között, a teljesítmény jobban eloszlik a térben" – mondta Jelena Senic, a NIST mérnöke.
Hagyományos vezeték nélküli, körsugárzó antennával rendelkező rendszerek esetén az interferencia elkerülése érdekében a kisebb szóródást célszerű használni, ami azt jelenti, hogy a Wi-Fi berendezéseket alacsonyabb magasságban kell felszerelni a lámpaoszlopokra.
Az elért eredmények azt támasztják alá, hogy a modell általánosítható különböző környezetekre és felhasználási esetekre is.
(Forrás: techxplore.com)
