Még nem maradt le a Napenergia Plusz Programról. Válassza az EU-SOLAR-t!
Sokan talán nem is tudják, de Ázsiában kerül kitermelésre és felhasználásra a legtöbb kőszén. Ennek az energiaforrásnak az alkalmazása, illetve az „előállításával” járó tevékenység az egyik legkörnyezetszennyezőbb folyamat a bolygón. Mindezért változásra van szükség, a tarthatatlan állapotokat fel kell számolni, a tájsebeket rehabilitálni kell, a szénerőművek kiesésével pedig az energia pótlására van szükség. Mi segíthet ezeknek a problémáknak a megoldásában? Hát a napelem!
ÁTALAKULÓBAN AZ ENERGIAIPAR
A napenergia előállítási költségei az utóbbi években rohamosan csökkentek, sőt néhol már a leggazdaságosabb energiatermelési formává vált. Mégis vannak még olyan országok, ahol nagy környezetszennyezéssel és -károsítással járó szénkitermelés és energia-előállítás dominál. Mi lehet ennek az oka, és vajon lesz-e valaha változás? Jó hír: a dolgok már jó irányba haladnak! Ezt igazolja a BloombergNEF Climate Finance Leadership Initiative által 2019 szeptemberében közzétett jelentés is, miszerint: „Az új szél- és napenergia a világ legnagyobb részén költséghatékonyabbá vált, mint a szén. Megfelelő bevételi biztonság és szakpolitikai stabilitás mellett a fejlesztők most alacsonyabb költségű villamos energiát tudnak szállítani a megújuló energiaforrások felhasználásával, mint a széntüzelésű technológiákkal." Így a napelemes rendszerek szolgáltatta zöld energia lenne a biztosítéka az alacsony szén-dioxid-kibocsátású jövőnek. A BloombergNEF tanulmányában bemutatásra kerül, hogy a világ országaiban jelenleg melyik energiatermelési mód a legolcsóbb, valamint az is, hogy milyen irányba halad a piac a különböző gazdaságok esetében.
Általánosságban elmondható, hogy az európai országokban és az USA-ban már a megújulók adják a kedvezőbb árszintet, míg az ázsiai országokban még a szén a domináns, bár itt is átalakulóban van a piac. Érdekes anomália Ausztrália, aki a világ egyik legnagyobb széntermelője és exportőre, ugyanakkor az országban már inkább a napenergia kezd a főszereplővé válni az energiatermelésben. Az amerikai székhelyű Ford Alapítvány, a Német Nemzetközi Együttműködési Intézet és az Európai Klíma Alap által finanszírozott nonprofit szervezet, a Global Energy Monitor (GEM) által januárban közzétett jelentés megállapította, hogy 2014 óta a szénipari beruházások a világ vezető szénenergia-nemzeteinél mintegy kétharmadával zsugorodtak. Meg kell vizsgálni, hogy ez a tendencia folytatódni fog-e a jövőben, azonban a GEM jelentése szerint ezt jelentősen befolyásolhatják a finanszírozási, támogatási lehetőségek.
A NAPENERGIA TÉRHÓDÍTÁSÁNAK AKADÁLYAI ÁZSIÁBAN
Michael Grubb, a londoni University College (UCL) nemzetközi energia- és éghajlatváltozási politikájának professzora szerint, néhány ázsiai országban viszont számos tényező vonzóbbá teheti még a szénbefektetéseket. Ilyen tényező lehet a kontinens országainál az, hogy ezek a nemzetek nem rendelkeznek megfelelő üzleti és szabályozási infrastruktúrával ahhoz, hogy segítsék a kisebb vállalkozásokat a napelemes és a kapcsolódó ellátási láncok fejlesztésében. Ez a nyugati országokkal szemben tapasztalt képességbeli különbség különösen akkor fontos, ha figyelembe vesszük a napelemes rendszerek telepítésének és karbantartásának megfelelő technikai kapacitását, valamint a kölcsönös szerződéses biztonság üzleti követelményeit. Egy másik tényező, amely gátolja a napelemek minél szélesebb körű alkalmazását az a PV-villamos energia vásárlásának szerződéses modellje, mely szintén nem kiforrott az ázsiai országok többségében. Grubb még azzal is érvel, hogy az Ázsiában épülő új szénerőművek többségét kormányzati szervek és pénzügyi intézmények finanszírozzák, míg a legtöbb megújuló energiaforrás-projektet a magánszektor hozza létre. Néhány akadémiai tanulmány arra is rámutat, hogy a délkelet-ázsiai széntermelési és felhasználási projekteket elavult gondolkodású pártok támogatják, akik nem is törődnek az éghajlatváltozással és a megújuló energiával. Mindezért reformokra lenne szükség ahhoz, hogy a fejlődő ázsiai országok be akarják és tudják fogadni az energiaátállással járó egyre sürgetőbb feladatokat. Ezek ellenére bizakodásra ad okot, hogy a legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó gazdasági nagyhatalom, Kína is egyre nagyobb számban hajt végre projekteket a napelemparkok és szélerőművek területén, valamint az is, hogy 2060-ra kitűzte már a karbonsemlegesség megteremtésének időpontját. Így a kelet-ázsiai óriás akár jó példaként is szolgálhat a kontinens más országai számára, és idővel a Föld ezen szegletében is drasztikus változások lesznek majd tapasztalhatók.
