Még nem maradt le a Napenergia Plusz Programról. Válassza az EU-SOLAR-t!
Az ENSZ adatai alapján a csomagolóipar mellett a ruhaipar adja a világon a második legtöbb műanyaghulladékot, évi 92 millió tonnát, ami annyi, mintha másodpercenként egy ruhával teli szemeteskocsit borítanánk a világra. Évi 39 ezer tonna, a világ minden tájáról odahordott használt ruhát raknak le a világ legszárazabb területén, az Atacama sivatagban – egy friss jelentés szerint egyre inkább a szervezett bűnözés keretei között.
Tartósságának és megfizethetőségének köszönhetően a műanyag mára gyakorlatilag mindenhol és végtelen formában felhasználható anyaggá nőtte ki magát. Ami törvényszerűen magával hozta az ártalmatlanításával, más szemszögből a hatalmas környezetszennyezésével kapcsolatos problémákat. Komor statisztika, hogy a műanyagok kevesebb mint 20% -át hasznosítják újra világszerte. Ami a többit illeti, Európa és Észak-Amerika legnagyobb hulladéktermelő országai, a „főbűnösök” számára, és amelyek nem rendelkeznek megfelelő újrahasznosítási kapacitással, régóta a külföldre szállítás a „megoldás”, különösen Ázsia, Afrika fejlődő országaiba és újabban Kelet-Európába, erre szakosodott bűnbandák közvetítésével.
Szeméthegyekért nem is mindig kell a "világ végéig" mennünk: köztéri csendélet Nápolyból - Fotó: EPA
A nemzetközi szervezett bűnözést vizsgáló, független svájci szervezet (Global Initiative Against Transnational Organized Crime – GITOC) megdöbbentő jelentésben figyelmeztetett a globális szemétmaffia felemelkedésére. Amióta 2017-ben Kína bejelentette, hogy nem hajlandó tovább a világ szemétlerakójaként működni, és nem lehet többé konténerszám ide szállítani a nyugat szemetét, egyre nagyobb teret nyernek és egyre dörzsöltebben is működnek a nyugati szeméttel üzérkedő bűnözői csoportok. Az Interpol nyomozati anyagait is felhasználó jelentés brókerek, közvetítők és az újrahasznosító cégek globális hálózatáról ír, ami az Egyesült Államoktól Európáig felvásárolja a műanyagszemetet, hogy végül a szegényebb dél-ázsiai, afrikai és kelet-európai országokra zúdítsa.
„Az illegális szemétkereskedelem már most komoly probléma, és befolyása világszerte növekszik, hiszen műanyag-felhasználásunk is folyamatosan nő” – mondta a kutatást vezető Virginia Comolli a Los Angeles Times-nak. Jelenleg évi 381 millió tonna műanyagszemét keletkezik a világon, ami az előrejelzések szerint 2034-re megduplázódhat.
A világ 180 országa támogatta 2019-ben az ENSZ-egyezményt, ami korlátozza, hogy a szegényebb országokba szállítsák a nehezen lebomló műanyag szemetet (az Európai Unió még ennél is tovább ment, idén januártól már csak az úgynevezett tiszta műanyaghulladék exportját engedélyezi az OECD országokba), ám az Egyesült Államok nem volt az aláírók között. Méretéhez és a termelt szemetéhez képest viszont kevés újrahasznosító üzemmel rendelkezik, főként, hogy ennél jóval olcsóbb és egyszerűbb a begyűjtött hulladékot „partnercégekre” bízni, utána már nem is kell nyomon követni, mi történik vele.
A jelentés szerint Kalifornia állam az egyik főbűnös, innen indul a fejlődő országokba az amerikai export egyharmada, közte a Thaiföldre, Malajziába vagy Indonéziába utaztatott, ott már egész falvakat elborító műanyaghulladék. A Los Angeles kikötőjébe érkező konténereket kipakolás után megtöltik az amerikaiak szemetével, így küldik vissza olcsón Ázsiába.
A szemétmaffia működése nehezen nyomon követhető, mivel fedőcégek mögé bújnak, más áruk közé rejtik és hamisan címkézik fel a műanyaghulladékot, lefizetik a vámosokat, és gyakran kacifántos, több ország több kikötőjén át haladó hajózási útvonalakat használnak a figyelem elterelésére. Így még ha fenn is akad a vámon egy-egy szállítmány, szinte lehetetlen a feladás helyszínére visszaküldeni.
„Ez egy klasszikus macska-egér játék vámosok és csempészek között. Ha szigorodnak az ellenőrzések, a bűnbandák új kiskapukat keresnek, olyan országokon át, ahol kisebb ellenállásba ütköznek” – írja a jelentés. Nem nevezik meg az általuk gyanúsnak tartott cégeket, hiszen a hatóságoknak sem állt rendelkezésükre elegendő bizonyíték ahhoz, hogy eljárást indítsanak ellenük.
Egy példát azonban kiemeltek: az egyik legnagyobb brit hulladékkezelő, a Biffa Waste Services hazájában már kapott egy 350 ezer fontos (148 millió forintos) bírságot, mert újrahasznosításra szánt papír helyett kommunális hulladékot találtak a Kínába induló konténereikben. Ázsia mellett Törökországba is komoly hulladékexport irányul, elsősorban Európából, a nemzetközi bűnözőcsoportok jelenléte miatt, és mert ott megengedőbb a szabályozás, mivel anyagi érdekük fűződik a külföldi szemét befogadásához. Lengyelország, Bulgária és Románia is egyre inkább célországokká válnak, utóbbiba a jelentés szerint a politikai kapcsolatokkal rendelkező, nagy építőipari cégek importálják fiókvállalataikon keresztül az illegális műanyaghulladékot.
Az ENSZ adatai alapján a csomagolóipar mellett a ruhaipar adja a világon a második legtetemesebb műanyaghulladékot, évi 92 millió tonnát, ami annyi, mintha másodpercenként egy ruhával teli szemeteskocsit borítanánk a világra. A francia AFP hírügynökség a napokban számolt be arról, hogy évi 59 ezer tonna Kínában és Bangladesben gyártott, el nem adott ruhanemű köt ki a chilei Santiagóban. Ennek egy részét tovább csempészik más Latin-Amerikai országokba, de évi 39 ezer tonnát kidobnak az Atacama-sivatagba, ahol most halmokban áll a biológiailag nem lebomló, a PET-palackhoz hasonlóan poliésztert tartalmazó ruhanemű.
(Forrás: globalinitiativePONTnet)
