Még nem maradt le a Napenergia Plusz Programról. Válassza az EU-SOLAR-t!
Az éghajlatváltozás a hőmérséklet és az időjárási minták hosszú távú változásaira utal. Ezek az eltolódások eredetileg természetes okokra, például a napciklus változásaira vezethetők vissza. Az 1800-as évek óta azonban az emberi tevékenység, elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok, a szén, az olaj és a gáz elégetése a klímaváltozás fő mozgatórugója. Az alábbi ENSZ-jelentés összefoglalja, amit a témáról alapvető információként napjainkban mindenkinek tudnia kell.
A fosszilis tüzelőanyagok elégetése üvegházhatású gázok kibocsátását eredményezi, amelyek úgy hatnak, mint egy takaró, amely a Föld köré tekeredett: csapdába ejti a nap melegét és megemeli a hőmérsékletet. A két leggyakoribb gáz a szén-dioxid és a metán, amelyek abból származnak, hogy benzint használunk autóvezetéshez vagy szenet egy épület fűtéséhez. A földek és erdők irtása szintén szén-dioxidot bocsáthat ki. A szemétlerakók a metánkibocsátás fő forrásai. Az energia, az ipar, a közlekedés, az épületek, a mezőgazdaság és a földhasználat a fő kibocsátók közé tartozik.
Az üvegházhatású gázok koncentrációja ma az elmúlt kétmillió év legmagasabb szintjén van – és még mindig egyre emelkedik. Ennek következtében a Föld jelenleg körülbelül 1,1 °C-kal melegebb, mint az 1800-as évek végén volt.
Sokan úgy gondolják, hogy az éghajlatváltozás elsősorban magasabb hőmérsékletet jelent. De a hőmérséklet-emelkedés csak a történet kezdete. Mivel a Föld egy rendszer, ahol minden összefügg, az egyik területen bekövetkezett változások befolyásolhatják az összes többi változását.
Az éghajlatváltozás következményei jelenleg többek között az intenzív aszályok, a vízhiány, a súlyos tüzek, a tengerszint emelkedése, az áradások, a sarki jég olvadása, a katasztrofális viharok és a biológiai sokféleség csökkenése.
Már a közeljövőben a „klímamenekültek” számának növekedése várható
Az éghajlatváltozás hatással lehet egészségünkre, élelmiszer-termesztési képességünkre, lakhatásunkra, biztonságunkra és munkánkra is. Sokakat – például a kis szigetországokban és más fejlődő országokban élőket – az átlagosnál érzékenyebben érintenek az éghajlati hatások. A tengerszint emelkedése és a sósvíz behatolása az emberi élőhelyekre már olyan szintre fejlődött, hogy egész közösségeknek kellett áttelepülniük, és az elhúzódó aszályok miatt emberek tömegeit sújtja éhínség. És már a közeli jövőben a „klímamenekültek” számának jelentős növekedése várható.
Globális felmelegedés: a terv 1,5 – a realitás 2,7°C-os emelkedés a század végére
Egy 2018-as ENSZ-jelentés szerint tudósok és kormányellenőrök ezrei értettek egyet abban, hogy a globális hőmérséklet-emelkedés legfeljebb 1,5°C-ra korlátozása segítene elkerülni a legrosszabb éghajlati hatásokat és fenntartani az élhető klímát. Miközben a jelenlegi nemzeti klímatervek alapján a globális felmelegedés az évszázad végére eléri a 2,7°C-ot.
Az éghajlatváltozás a világon mindenkit érint, miközben egyes országok sokkal többet termelnek, mint mások. A 100 legkevesebbet kibocsátó ország a teljes mennyiség 3 százalékát adja. Ellenben a 10 legnagyobb kibocsátású ország 68 százalékot teszi ki. Mindenkinek fel kell lépnie az éghajlatváltozás elleni, de több gázt kibocsátó országoknak nagyobb a felelősségük, hogy először cselekedjenek.
Hatalmas kihívás előtt állunk, de már sok megoldást ismerünk
Számos klímaváltozás elleni megoldás gazdasági előnyökkel is járhat, miközben javítja életünket és védi a környezetet. Globális megállapodások szabályozzák az előrehaladást, mint az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és a Párizsi Megállapodás.
Az intézkedések három nagy kategóriája:
- a kibocsátások csökkentése,
- az éghajlati hatásokhoz való alkalmazkodás,
- a szükséges kiigazítások finanszírozása.
Az energiarendszerek fosszilis tüzelőanyagról megújuló energiaforrásokra, például nap- vagy szélenergiára átállása csökkenti az éghajlatváltozást előidéző kibocsátásokat. De ezt most azonnal el kell kezdenünk! Az országok egyre növekvő koalíciója kötelezi el magát a nettó nulla kibocsátás mellett 2050-re; de már 2030-ra felére kellene csökkenteni, hogy a felmelegedés 1,5 °C alatt maradjon. Ehhez a fosszilis tüzelőanyag-termelést 2030-ig évente nagyjából 6 százalékkal kell csökkenteni.
Az alkalmazkodás az éghajlati hatásokhoz megvédi az embereket, az otthonokat, a vállalkozásokat, a megélhetést, az infrastruktúrát és a természetes ökoszisztémákat – és biztosan megtérülő tevékenység. A katasztrófák korai figyelmeztető rendszerei életeket és vagyonokat óvhatnak meg, és a megmentett érték a költségek akár 10-szeresét is elérhetik.
Fizethetjük a számlát most, vagy drágábban a jövőben
Az éghajlatpolitika jelentős pénzügyi befektetéseket igényel a kormányoktól és a vállalkozásoktól. De az „éghajlati tétlenség” ennél is sokkal drágább. Az egyik kritikus lépés, hogy az iparosodott országok teljesítsék kötelezettségvállalásukat, miszerint évi 100 milliárd dollárral támogatják a fejlődő országokat, hogy azok elmozdulhassanak a zöldebb gazdaságok felé.
(Képek és szöveg forrása: unPONTorg)
