Veszélyes hulladékok

Gyakran felmerülő kérdés, hogy mi történik, mit kell csinálni a veszélyes hulladékokkal. Ugyanakkor sok esetben arra is fény derül, hogy az emberek bizonyos elemekre nem megfelelően használják ezt a kifejezést. Fontos tudnunk, hogy a hulladékoknak több típusuk van, ezért későbbi elhelyezésük újrafeldolgozásuk is más-más módon valósul meg. A tisztánlátás érdekében tehát először a fogalmi kereteket szükséges megismerni.

HULLADÉKTÍPUSOK ÉS FOGALMI MEGHATÁROZÁSUK

A hulladékok különböző típusait és azok kezelésének módját a 2012. évi CLXXXV. Hulladékokról szóló törvény írja le. A jogszabály a hulladékot típus és jelleg szerint a hulladékjegyzékről szóló miniszteri rendeletben (72/2013. (VIII. 27.) VM) meghatározottak szerint sorolja be különböző típusokba. A hulladékjegyzék főcsoportokba, alcsoportokba és hulladéktípusokba sorolja be a keletkező melléktermékeket. A különböző kategóriák kóddal azonosíthatók be: a főcsoportok 2, az alcsoportok 4, az egyes hulladéktípusok 6 számjegyű azonosítóval rendelkeznek. A köznyelvben a melléktermékekkel kapcsolatban leggyakrabban használt fogalmak a következők: Háztartási hulladék: a hétköznapi életvitel során a háztartásokban keletkező veszélyesnek nem minősülő szilárd hulladék. Ezt általában közszolgáltatás keretében az önkormányzatokkal és a lakosokkal szerződésben álló szolgáltató szállítja el bizonyos rendszerességgel a közterületeken elhelyezett szemétgyűjtőkből. Ezt követően a kommunális szemétlerakókban, vagy hulladékégetőkben kerülnek elhelyezésre. Folyékony hulladék: a szennyvízelvezető hálózaton, illetve szennyvíztisztító telepen keresztül nem vezetett, hulladékká vált, nem veszélyes folyadék. Ebbe a kategóriába tartozik a közcsatornára nem kötött emberi eredetű szennyvíz, vagy a szennyvíz tisztítása során megmaradt szennyvíziszap. Szelektív hulladék: az a szennyeződéstől mentes, külön gyűjtött, tisztított, vagy megtisztítható hulladék, amely lehetővé teszi, hogy különböző eljárásokkal újrahasznosíthatók legyenek, és belőlük új termékek készülhessenek. A hulladékok elkülönített gyűjtésére teremtenek lehetőséget a városi közszolgáltatók által kihelyezett szelektív hulladékgyűjtő edények (papír, műanyag, üveg, fém). Elektromos és elektronikai hulladék: ebbe a csoportba tartoznak a lakossági hulladékok közül az elromlott háztartási nagy- és kisgépek, IT és telekommunikációs eszközök, szórakoztató elektronikai berendezések és valamennyi meghibásodott, egyéb elektronikus/elektromos gépezet. A lakosság számára térítésmentesen van lehetőség a hulladékká vált elektromos és elektronikai berendezések leadására a kijelölt hulladékgyűjtő udvarokban és az elektromos és elektronikai készülékek nagykereskedelmével foglalkozó cégeknél. Veszélyes hulladék: olyan hulladék, amely vagy amelynek bármely összetevője, illetve átalakulás során keletkezett terméke a vonatkozó jogszabályban meghatározott veszélyességi jellemzők valamelyikével rendelkezik, és bizonyos veszélyes összetevő olyan koncentrációban van benne jelen, hogy azzal az élővilágra, az emberi életre veszélyt jelent(het), illetve nem megfelelő tárolásából és kezeléséből kifolyólag károsító hatást fejt ki. Az ilyen típusú hulladékok a jegyzékben a növényi és állati / ásványi / kémiai átalakulás / települési és intézményi veszélyes hulladékok eredetű főcsoportokba sorolva szerepelnek.

MI A TEENDŐ A VESZÉLYES HULLADÉKOKKAL?

A veszélyes hulladékok kezeléséről és elhelyezésről a korábban is hivatkozott jogszabály kiemelten foglalkozik. Tudnunk kell, hogy a veszélyes hulladékoknak is több típusa létezik. Elsőre nem is gondolnánk, de a háztartásunkban számtalan veszélyesnek minősülő hulladék keletkezik. Ilyen hulladéknak számítanak a vegyszeres (mosóporos, mosogatószeres, lúgot, vagy savat tartalmazó) flakonok, gyógyszermaradékok, szárazelemek és akkumulátorok, villanykörték és neoncsövek, olajak, növényvédőszerek, stb. Bár ez rendkívül széles spektrumnak számít, mégsem kell kétségbe esnünk, mert a legtöbb felsorolt termék/anyag begyűjtésére vannak lehetőségek. Az ilyen típusú hulladékok esetében általánosságban érvényes, hogy nagyvárosokban működik 1-1 veszélyes anyagok összegyűjtésével és feldolgozásával foglalkozó vállalat. Emellett terméktípusonként van lehetőségünk a hulladékok leadására, például:

• világítótestek – nagyáruházakban
• olajak – benzinkutakon, olajdepókban
• szárazelemek – nagyáruházakban
• akkumulátorok – specializálódott kereskedők

A veszélyes hulladékok esetében is elsődleges cél, hogy a keletkező melléktermékeket a megfelelő helyen helyezzük el, ezzel biztosítva annak „szelektív” gyűjtését és feldolgozásának, ártalmatlanításának lehetőségét.

VESZÉLYES HULLADÉK LESZ A NAPELEMES RENDSZEREKBŐL?

A napelemes rendszerek esetében is gyakran felmerül a kérdés, hogy elhasználódásuk, illetve tönkremenetelük esetén veszélyes hulladékként kell-e kezelni az alkotórészeket. Először is tudni kell, hogy a napelemekre például igen hosszú, több évtizedes garanciát vállalnak a gyártók, és meghibásodásukra is igen ritkán akad példa. Mindezért jelenleg a hulladékmixben is jelentéktelen a szerepük.

A korábbi cikkünkben már említést tettünk a napelemek alkotóelemeiről, ahol nyilvánvalóvá vált, hogy a gyártás során felhasznált anyagok többsége újrahasznosítható, vagy olyan elenyésző mennyiségben vannak jelen a termékben, hogy az nem jelent veszélyt a környezetre. A fotovoltaikus rendszerek másik lényegi eleme az inverter, amire a gyártók szintén hosszú garanciaidőt tudnak kínálni, így ezek is ritkán jelennek meg hulladék formájában. Ezek a berendezések ugyanolyan elektronikai berendezésnek tekinthetők hulladékkezelés szempontjából, mint bármely más átlagos elektromos berendezés. Az inverterek burkolata, belső áramkörei és kijelzője külön-külön kezelendő és újrahasznosítható.