Az évszázad közepére tényleg elfogynak a halak? A rovarok lehetnek a megmentőik!

az-evszazad-kozepere-tenyleg-elfogynak-a-halak-a-rovarok-lehetnek-a-megmentoik

Még nem maradt le a Napenergia Plusz Programról. Válassza az EU-SOLAR-t!

Szakértők szerint az évszázad közepére nem lesz több hal a tengerekben. Hogy miért? Azt valószínűleg sokan tudják, hogy tányérunkra egyre többször kerül hal, az azonban kevésbé ismert, hogy az óceánokból származó fogás harmadát tápként, hallisztként használják fel.

Ezen muszáj változtatni. Molnár Áron, a K&H a fenntartható agráriumért ösztöndíjpályázat PhD kategória második helyezettje rovarokból készült takarmánnyal forradalmasítaná a halak takarmányozását, elkerülve ezzel a vízi ökoszisztémák összeomlását - tudósít a magyarmezogazdasag.hu.

A halfogyasztás egyre népszerűbb, a FAO adatai szerint a világ éves halfogyasztása nagyjából 200 millió tonna, és ennek hozzávetőleg a felét termeljük akvakultúrában, azaz speciálisan erre a célra kialakított „farmon”.

Az elmúlt harminc évben a tengerből fogott hal mennyisége nagyjából 15 százalékkal emelkedett, a nevelt halé viszont több mint hatszorosára nőtt. Ezek takarmányozására használjuk fel az óceánokból kifogott halak harmadát, ami miatt 2048-ra kiürülhetnek az óceánok. Ha ez bekövetkezne, a vízi ökoszisztémák összeomlanának, ami katasztrofális következményekkel járna, ugyanis a tengerekből származik a Föld oxigénjének körülbelül kétharmada.

Az egyre növekvő halfogyasztásból két dolog következik: egyrészt, ha a jelenleg megszokott módon tápláljuk például a Magyarországon népszerű tenyésztett lazacot vagy pontyot, a termelés felfutása miatt a mostaninál is sokkal több halat kell majd kifogni. Azaz az óceáni ökoszisztémák még nagyobb terhelésnek lesznek kitéve ahelyett, hogy megóvjuk őket. Másrészt viszont azt is mutatja, hogy hatalmas eredményeket lehetne elérni a takarmány megváltoztatásával.

Molnár Áron, a K&H a fenntartható agráriumért ösztöndíjpályázat PhD kategória második helyezettje már majdnem három éve foglalkozik a kérdéssel, és szerinte a lisztbogár jelentheti a megoldást, mivel nemcsak feldolgozott formában, hanem akár élve is adható takarmányként, azaz rugalmasan felhasználható.

„Jelenleg az összes kifogott hal harmadát tápként használják fel, pedig erre semmi szükség nincs. Akár rovarhús is biztosíthatja a szükséges magas fehérjetartalmat, amelynek előállítása elhanyagolható mértékben terheli a környezetet. Kutatásomban ezért megvizsgáltam, mennyire alkalmas a lisztbogár a hazánkban közkedvelt ponty és a csapósügér etetésére. Örömmel mondhatom, hogy tökéletesen ki tudja váltani a hagyományos, halliszt alapú takarmányt” – mondta el Molnár Áron.

Ahhoz, hogy a doktoranduszhallgató úttörő módszere szélesebb körben elterjedhessen, még sok kutatásra van szükség, amelyek az elképzelés gyakorlati alkalmazhatóságát vizsgálják. Meg kell például bizonyosodni arról, hogy az így előállított étel megfelel az élelmiszerbiztonsági előírásoknak.

„Egyelőre nem tartunk ott, hogy rovarokból készült takarmánnyal tápláljuk a tenyésztett halakat, de jól látható az a trend, hogy a rovaralapú táplálékok egyre nagyobb szerepet kapnak a környezetkímélő takarmányozásban.

(Forrás: magyarmezogazdasag.hu)