Még nem maradt le a Napenergia Plusz Programról. Válassza az EU-SOLAR-t!
Korábban soha nem tapasztalt méretű hőhullámok, halálos áradások, cunamik és tornádók, erdő- és bozóttüzek – az embereknek napról napra egyre inkább szembe kell nézniük a szélsőséges időjárás és az éghajlatváltozás közötti kapcsolattal. Most ennek az összefüggéseit boncolgatjuk kicsit.
A fosszilis tüzelőanyagok elégetése az ipari korszak kezdete óta növeli és tartja a hőt a légkörben, aminek következtében az átlaghőmérséklet azóta 1,2 Celsius fokkal emelkedett.
Ez a többletenergia egyenlőtlenül oszlik el a légkör rétegeiben, és néha olyan szélsőségekben tör ki, mint amilyeneket ezen a nyáron is világszerte tapasztalhattunk. A globális kibocsátás csökkentése nélkül ez a ciklus egészen biztosan tovább fog folytatódni – megjósolhatatlan, hogy meddig, milyen ütemben és főként milyen következményekkel.
Amolyan „mini földrajzóraszerű” cikkünkben négy olyan módot mutatunk be, amellyel az éghajlatváltozás hozzájárul a szélsőséges időjáráshoz.
1., Forróbb, hosszabb hőhullámok
A hőmérsékleti görbe középpontjának kis eltolódása is nagy szélsőségekhez vezethet
A kis változások átlagos hőmérsékletre gyakorolt hatásának megértéséhez úgy kell tekintenünk rájuk, mint egy haranggörbére, amelynek mindkét végén szélsőséges hideg és meleg van, a hőmérsékletek nagy része pedig középen sűrűsödik. A középpont kismértékű eltolódása nyomán a görbe nagyobb része érinti a szélsőségeket – így a hőhullámok gyakoribbá és szélsőségesebbé válnak.
Az Egyesült Királyságban a meleg időszakok hossza több mint kétszeresére nőtt az elmúlt 50 évben; a Nyugat-Kanadában és az Egyesült Államokban tapasztalható rekord hőhullámokat azonban egy másik időjárási jelenség – egy hőkupola – hosszabbította és tette intenzívebbé.
Kora ősszel egy csendes-óceáni vihar, amelyet a normálisnál melegebb tengeri hőmérséklet táplált, megzavarta a gyorsan áramló levegőt. Ez kicsit olyan, mintha egy hosszú ugrókötelet himbálnánk az egyik végén, és látnánk, ahogyan a hullámok áramlanak rajta. Ezek a hullámok mindent drasztikusan lelassítanak, így az időjárási rendszerek napokig elakadhatnak ugyanazokon a területeken.
A magas nyomású területeken a talaj felé áramló forró levegő hatalmas hőkupola alá szorul, a hőmérséklet így akár egy egész kontinensen „megemelkedik.
A nyugat-kanadai Lyttonban a hőmérséklet elérte a 49,6 fokot, csaknem 5 fokkal megdöntve a korábbi rekordot. A World Weather Attribution hálózat szerint egy ilyen heves hőhullám gyakorlatilag lehetetlen lett volna az éghajlatváltozás nélkül. De a kivételes hőség nem korlátozódik Észak-Amerikára. Oroszországban egy kánikula miatt megugrott a hőmérséklet – ami 120 éves rekordnak felel meg. Észak-Írország háromszor döntötte meg hőmérsékleti rekordját ugyanazon a héten, és az Antarktiszon is új csúcsot mértek.
2., Tartósabb aszályok
A hőhullámok intenzívebbé és hosszabbá válásával az aszályok is súlyosbodhatnak. Kevesebb eső esik, így a talajnedvesség és a vízkészletek gyorsabban fogynak el. Ez pedig azt jelenti, hogy a talaj gyorsabban melegszik fel, felmelegíti a levegőt fent, és intenzívebb hőt eredményez.
Hőmérsékleti rekordok 2021 júniusában
Az emberek és a mezőgazdaság igénye még nagyobb terheket ró a vízellátásra, ami tovább fokozza a hiányt. Július közepére pedig, a kora nyári hőhullámokat követően, az Egyesült Államok területének több mint negyedében volt „extrém” vagy „kivételes” szárazság.
3., Több „muníció” az erdőtüzekhez
Az erdőtüzeket közvetlen emberi részvétel is kiválthatja – de a természeti tényezők is óriási szerepet játszhatnak. A klímaváltozás okozta szélsőséges és hosszan tartó hőség egyre több nedvességet von ki a talajból és a növényzetből, a szárazság pedig a hihetetlen sebességgel terjedő tüzek remek táptalajául szolgál.
Kanadában olyan gyorsan és robbanásszerűen fejlődtek, hogy saját időjárási rendszert hoztak létre, a kialakuló füstviharfelhők pedig villámokat produkálva újabb tüzeket gyújtottak. Ugyanez a történet ismétlődik Szibériában.
Az elmúlt évtizedekben drámaian megnőtt a nagy erdőtüzek gyakorisága. A Climate Central, a tudósokból és újságírókból álló független szervezet szerint az 1970-es évekhez képest a 10 ezer hektárnál (40 négyzetkilométer) nagyobb tüzek már hétszer gyakoribbak Nyugat-Amerikában.
4., Extrém esőzések
A szokásos ciklusban a meleg időjárás nedvességet és vízgőzt hoz létre a levegőben, amely cseppekké alakulva esőt hoz létre. Minél melegebb lesz azonban, annál több pára keletkezik a légkörben, ami több cseppet, és erősebb csapadékot eredményez, néha igen rövid idő alatt és kis területre összpontosulva.
A magas hőmérséklet is elősegíti az extrém esőzéseket
A Kínában, Németországban, Belgiumban és Hollandiában lezajlott történelmi áradások megmutatták, hogy a szélsőséges esőzések milyen pusztításra képesek. Peter Gleick, az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémia vízügyi specialistája szerint ezek a csapadékok biztosan összefüggenek a klímaváltozás máshol gyakorolt hatásaival.
„Amikor az aszályos területek nőnek, mint például Szibériában és az Egyesült Államok nyugati részén, a víz máshol, kisebb területen esik, ami súlyosbítja az árvizeket. Az éghajlatváltozás pedig ezt még szélsőségesebbé teszi” – mondja.
Mindezek kapcsán a kihívás pedig nem csupán az emberek légkörre gyakorolt további hatásának korlátozása, hanem az is, hogy alkalmazkodjunk azokhoz a szélsőségekhez, amelyekkel már most szembe kell néznünk, és megbirkózni velük.
(Forrás: bbcPONTcom. Címlapkép: Az idén különösen kiterjedt erdőtüzek tomboltak Törökországban. Fotó: Daily Sabah)
