Még nem maradt le a Napenergia Plusz Programról. Válassza az EU-SOLAR-t!
Számos híradásban hallhattuk idehaza is, hogy a közelmúltban több nemzetközi légitársaság törölte járatait egyes amerikai repülőterekre, mert az 5G mobilkommunikációs technológia elterjedése zavarhatja egyes repülőgépek berendezéseit. De miért is és hogyan?
Miután légiközlekedési szakértők és a Szövetségi Légiközlekedési Hivatal is figyelmeztetett a lehetséges problémára, a távközlési társaságok késleltették néhány 5G-oszlop aktiválását az Egyesült Államok repülőterei körül. De hogyan zavarhatja az 5G a repülőgépeket? És megoldható a probléma? Lássuk!
Jelenleg a világ számos országában bevezetett 5G a mobiltelefon-technológia ötödik generációja. Akár százszor gyorsabb hálózati sebességet is kínálhat annál, amit a 4G-nél tapasztaltunk. A nagy sebesség és a lehető legszélesebb lefedettség érdekében az AT&T és a Verizon azt tervezte, hogy 5G internetet generálnak az úgynevezett C-sávos, azaz 3,7–3,98 gigahertz (GHz) közötti rádiófrekvenciákon.
Ám ezek a frekvenciák éppen szomszédosak a modern repülőgépek által a magasság mérésére használt frekvenciákkal. A repülőgép berendezésének egy fontos része, az úgynevezett rádiós magasságmérő, 4,2–4,4 GHz közötti C-sávos frekvencián működik. A pilóták rádiós magasságmérőkre támaszkodnak a gép biztonságos leszállása érdekében, különösen rossz látási viszonyok esetén, például amikor a repülőteret magas hegyek veszik körül, vagy ködben.
Az aggodalomra az ad okot, hogy az 5G és a rádiós magasságmérők frekvenciái közötti szűk rés miatt a repülőterek közelében lévő 5G tornyok rádióhullámai interferenciát okozhatnak. Ez azt jelenti, hogy a telefonjukon 5G-t használó emberek akaratlanul is torzíthatják vagy károsíthatják a rádiós magasságmérő jelét. Ha ez megtörténik, akár néhány másodpercig is, a pilóta nem kapja meg a megfelelő információkat leszállás közben. Ez az oka annak, hogy az Egyesült Államok Szövetségi Légiközlekedési Hivatala aggodalmát fejezte ki.
Több ország, többféle megoldási javaslat a problémára
Más országokban, ahol bevezetik az 5G-t, olyan C-sávos frekvenciákat használnak, amelyek átfedésben vannak a rádiós magasságmérőkével, vagy azokhoz közel állnak, anélkül, hogy bármilyen probléma lépett volna fel. Például az Egyesült Királyságban az 5G 4 GHz-re emelkedik. Ha a repülőterek körül nem vagy csak kevés hegy van, az csökkenti a kockázatot. Más országok 5G-jüket a repülőgép berendezéseitől valamivel távolabbi frekvencián működtetik. Az EU-ban például az 5G 3,8 GHz-re emelkedik.
Hosszú távon a legjobb megoldás mindenütt egy sokkal magasabb sáv használata lenne az 5G-hez, például 24–47 GHz-ig. Itt az adatátviteli sebesség lényegesen nagyobb, bár az egyes cellák lefedettsége jóval kisebb lesz (tehát több toronyra lenne szükség).
Lehetőség van a repülőterek körüli tornyok jelerősségének csökkentésére is, amit a hírek szerint Franciaországban és Kanadában meg is tettek. Itt nem a frekvencia megváltoztatásáról van szó – a jelerősséget decibelben mérik, nem GHz-ben –, de a jelteljesítmény korlátozása csökkentheti a szomszédos sávokkal való interferencia valószínűségét.
Egy másik lehetséges megoldás a rádiós magasságmérők frekvenciatartományának beállítása. Ez azonban sokáig tartana, és drága is lenne a légiközlekedési ágazat számára.
Noha az 5G interferencia miatti repülés közbeni szövődmények esélye nagyon alacsony, mivel emberi biztonságról beszélünk, minden lehetséges kockázatot komolyan kell vennünk.
1-2-3-4G kontra 5G – mi is a különbség?
Hallani biztosan mindenki hallott már róla, de vajon tudjuk, mi is az az 5G, és miért is van rá szükségünk? A G-betű a vezeték nélküli hálózat egy-egy generációjára utal. Technikai szempontból tehát a vezeték nélküli technológia az 1G-vel kezdődött. 2G-ről akkor beszélhettünk először, amikor a vállalatok engedélyezték, hogy egyik készülék üzenhessen a másiknak, míg a 3G lehetővé tette, hogy telefonáljunk, szöveges üzeneteket küldjünk és böngésszünk az interneten. A 4G csupán új lendületet adott a 3G-nek, valamint jobb letöltési és feltöltési adottságokkal bír. Ezek után jött az úgynevezett LTE (long term evolution – hosszú távú fejlődés), amely még gyorsabbá tette a 4G-t.
Tehát a generációkat valójában az adatátviteli sebesség alapján különböztetik meg. A sebességen kívül a kódolási folyamatba is beépítettek egy szünetet, amely összeegyeztethetetlenné teszi az adott generációt a korábbiakkal.
Az 5G sokkal nagyobb sebességgel és kapacitással rendelkezik, mint a korábbi mobilrendszerek, a jelentősen megrövidült várakozási idő miatt pedig jóval gyorsabb betöltési sebességet biztosít a felhasználók számára. A rendszer a már meglévő 4G LTE működési elvén alapul, azonban drámai mértékben felgyorsult sebességgel rendelkezik, és képes kiszolgálni az egyre növekvő számú, internetkapcsolatot igénylő eszközök mindegyikét – otthoni készülékektől kezdve a hordozható/viselhető technikai eszközökig.
Míg a 4G LTE átviteli sebessége eléri a másodpercenkénti 1GB-ot, az 5G 10GB/másodpercre növeli a letöltési sebességet. Mit jelent ez hétköznapi nyelven? Ahelyett, hogy nagyjából egy órát vegyen igénybe egy HD minőségű film letöltése (ha a körülmények ideálisak, és a jelet semmi sem zavarja), az 5G lehetővé teszi, hogy másodpercek alatt letöltsük a teljes filmet.
Mivel a 4G-t még nem vezették be mindenhol, az 5G már azelőtt átveheti a vezető szerepet, hogy a korábbi technológia világszerte elterjedt volna.
Fontos megjegyezni azt is, hogy a 4G szálösszeköttetést igényel, az 5G viszont nem. Ez azt jelenti, hogy a szolgáltatók sokkal egyszerűbben telepíthetik az 5G-s internetet, mint a házak között húzódó száloptikai kábeleket. 5G esetén mindössze a néhány háztömbönként elhelyezett bázisállomásokon kell telepíteni a száloptikát, ahelyett, hogy minden utcát felásnának. Ha ezzel elkészültek, már csak a vezeték nélküli modemet kell átadni a felhasználóknak.
(Forrás: sciencealert.com és pannonantenna.hu)
