Még nem maradt le a Napenergia Plusz Programról. Válassza az EU-SOLAR-t!
A mai éghajlatváltozás a hőmérséklet emelkedését okozza, és növeli a viharok, a heves esőzések, áradások valószínűségét is – a németországi Ahr-völgyben tavaly bekövetkezett árvízi katasztrófa csak egy ilyen példa. De vajon az éghajlat milyen gyorsan képes helyreállni a légkör szén-dioxid-növekedése okozta felmelegedés után? Az 56 millió évvel ezelőtti 5–8 fokos globális hőmérséklet-emelkedést követően például 20–50 ezer évbe telt a stabilizálódás.
Philip Pogge von Strandmann professzor, a mainzi Johannes Gutenberg Egyetem (JGU) professzora e szempont vizsgálatát tűzte ki célul, figyelembe véve a globális hőmérséklet jelentős, 5–8 Celsius-fokos emelkedését, amely 56 millió évvel ezelőtt, a világ leggyorsabb természetes melegedési időszaka volt, és paleocén-eocén termikus maximum (PETM) néven ismert. Valószínűleg egy vulkánkitörés váltotta ki, amely hatalmas mennyiségű szén-dioxidot bocsátott a légkörbe.
Tudjuk, hogy ha sok a szén-dioxid a légkörben, annak egy része reakcióba lép a vízzel, szénsavat képezve – amely elősegíti és felgyorsítja az időjárás-változás folyamatát. Ez a légköri szén végül a folyókon keresztül a tengerekbe kerül, ahol karbonátként megköti a CO2-t, tartós óceáni szén-dioxid-tározót alkotva.
A sziklák mállása hozzájárul az éghajlat stabilizálásához
„Elméletünk az volt, hogy ha a kőzet, amint tudjuk, gyorsabban mállik a megnövekedett hőmérséklet miatt, az is segíti a légkörből származó szén-dioxid oldhatatlan karbonáttá alakítását a tengervízben – ami azt jelenti, hogy hosszú távon a szén-dioxid-szintek ismét csökkennének, és az éghajlat végül helyreállna” – magyarázta von Strandmann. Ez a hatás hozzájárulhatna, hogy a Föld klímája évmilliárdokon keresztül stabil maradjon, és akár megakadályozza az élet kihalását a bolygón.
Az elmélet tesztelése érdekében elemezték az 56 millió évvel ezelőtti felmelegedés során bekövetkezett időjárási folyamatokat. Eredményeik azt mutatják, hogy az elmélet helyes lehet.
„A kőzetek mállása ezalatt a globális felmelegedés következtében 50 százalékkal nőtt; az erózió – a mállás fizikai része – pedig megháromszorozódott. A hőmérséklet-emelkedés másik következményeként a párolgás, a csapadék és a viharok is erősödtek. A növekvő kőzetmállás nyomán az éghajlat stabilizálódott, de ez 20–50 ezer évbe telt” – összegezte a csapat megállapításait Pogge von Strandmann.
De hogyan jutottak a kutatók ezekre a következtetésekre? Hiszen ezek a mállási folyamatok 56 millió évvel ezelőtt zajlottak le. A válasz magukban a sziklákban rejlik. Amikor a kőzetek feloldódnak, lítium szabadul fel – pontosabban a lítium-6 és lítium-7 izotópok –, amely a környező vízbe kerül. Az izotópok arányát a mállás típusa, vagyis az erózió mértéke határozza meg.
A kutatócsoport kétféle tudományos vizsgálatot végzett: 56 millió évvel ezelőtt keletkezett tengeri karbonátokat vizsgáltak – egy olyan kőzettípust, amely elnyeli a kémiai összetevőket a vízből. Dániából és Spitzbergákról származó agyagásványokat is vizsgáltak, amely szintén ebben az időszakban keletkezett, a lítium-izotópok relatív arányait keresve a két különböző ásványban. A kapott adatok alapján következtetéseket tudtak levonni az 56 millió évvel ezelőtti időjárásról és éghajlatról.
A paleocén-eocén termikus maximumot analógiaként is használják arra, hogy következtetéseket vonjanak le a jelenlegi és jövőbeli globális felmelegedési rátákról. A szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy a jövőben mind az időjárás, mind az erózió, ezen belül a talajerózió, valamint a viharok is fokozódni fognak – erre utalnak a közelmúltban lezajlott németországi árvizek is.
(Forrás: sciencedaily.com – címlapfotó: Az időjárás alakítja ezt a mészkő tájat. UIG/Getty Images)
